2007-től dolgozom független pénzügyi tanácsadóként. Akkor még csak azt értettem meg, hogy gyökeresen meg fog változni a nyugdíj- és egészségügyi rendszerünk és egyre nagyobb felelősség hárul az egyénre. Hogy mikor és miről gondoskodik.

Aztán megtanultam, hogy az átlag ember anyagi biztonságát a munkaereje jelenti, és ha csak átmenetileg is csökken a munkaképessége, pillanatok alatt összeomolhat a családi kassza. Majd jöttek a hitelek. Amikre mindig könnyebben van pénz, mint megtakarításra vagy védelemre. Hol van az egyensúly a vágyak kiélése és a szükségletek biztosítása között?

Ez a munkám legizgalmasabb része. Megkeresni az utat, ami a tervek megvalósítása mellett a védőhálók kiépítését is szavatolja. Azt tapasztaltam, hogy az anyagi helyzet nem csak tudás vagy szerencse kérdése. Elsősorban a gondolkodás határozza meg, hogy milyen szintű anyagi biztonságot teremtünk meg. Minél fiatalabban megérti valaki, hogy milyen felelőssége van és miről kell gondoskodnia, annál stabilabb utat építhet magának. Önmagának és a következő generációnak.

Ez is egy olyan kérdés, ami meghatározza a munkámat:

Mit fogunk hátrahagyni?

​

​